Beküldte ulaszlo -
Bokros Izabella
A királylány sorsa
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, s annak három lánya. Egy legnagyobb, egy középső és egy legkisebb. A legnagyobb és a középső éppen olyan kényes és válogatós volt, mint ahogy az egy királykisasszonyhoz illő. Viszont a legkisebb szöges ellentéte volt a testvéreinek.
Minden nap bement a pékségbe, és vett egy frissen sült kalácsot. Heti egyszer elment a virágoshoz, és választott egy csokor tűzpiros tulipánt a szobájába. Délután pedig mesét olvasott a gyerekeknek.
Ezt az apja és a lánytestvérei nem vették jó néven, ezért elűzték a királyságból. A királylány ment, mendegélt, míg egy sűrű erdőbe nem tévedt. Már éppen tábort akart verni, mikor egy öreganyó megpillantotta, s megkérdezte tőle:
- Hol jársz itt, ahol a madár se jár?
A királylány elpanaszolta, hogy mit tett vele az apja, így az anyó elvitte a lányt arra a tisztásra, ahol a tündérek éltek. Ott aztán az anyó is átváltozott gyönyörű tündérré, s így szólt:
- Itt kedvedre mesélhetsz a gyerekeknek, szedhetsz virágokat a réten, és sétálhatsz a fák között.
A királylány nem sokat élvezhetett az ottani életből, mert másnap egy gonosz boszorkány meglátta a pataknál, felkapta, és elvitte magával az alvilágra. Ott lekötözte egy fához és készítette is az üstöt, amiben meg akarta főzni a lányt.
Szerencsére egy daliás herceg éppen arra járt, és az alvilág kapuján keresztül meghallotta a királykisasszony kiáltásait, és rögtön leereszkedett, hogy megmentse.
Odalopakodott a boszorkány háta mögé, előrántotta kardját és levágta a fejét. Kioldozta a lányt és felvitte a felvilágra. A királyfi könyörgött a szépségnek, hogy menjen vele a palotájába, de ő mégis visszament a tündérekhez. 100 nap, 100 éjjel csak a hercegen járt az esze, mert nem tudta kiverni a fejéből.
Egy nap elhatározta, hogy mégis megkeresi szerelmét – 10 nap, 10 éjjel ment, s a 11. nap megtalálta azt a királyságot, ahol a herceg élt.
Hamar megtalálta a királyfit, aki rögvest feleségül is vette a királylányt. 7 napra szóló lakodalmat csaptak, s boldogan éltek, míg meg nem haltak.