„ Alföld porában, kisváros zajában”
2000-ben, a millennium évében a monoriak régi vágya teljesült, a város új állandó kiállítással gazdagodott.
Régi és igaz megállapítás, hogy egy településnek vagy egy népnek nincs jövője, ha a múltját nem ismeri. Ezért már a múlt század első felében, 1930-ban kezdeményezték egy helyi múzeum létesítését. Sajnos sem ez, sem a későbbi fellángolások nem voltak hosszan tartóak, és az összegyűjtött anyagok, dokumentumok nagyrészt elkallódtak. 2000-ben viszont Monor város és Pest megye önkormányzatának támogatásával a Monorért Baráti Kör tagjai, Kiss Attila és Németh László vezetésével elkészítették ezt az állandó kiállítást. A kiállítás Monor történetét vázolja fel a kezdetektől napjainkig.
A mamutleletek a környék földtörténeti múltját illusztrálják. Ezt követően az első terem az újkőkortól a csekély ősrégészeti és középkori anyagon keresztül, egészen a XIX. század közepéig mutatja be városunk történelmét a kiállítás.
A második terem a szabadságharc, a vasútépítés és a kiegyezés utáni időszak sokkal gazdagabb anyagát tárja elénk. Ebben a teremben a paraszti és polgári élet, a XIX: században még domináló mezőgazdaság és a mind jobban megerősödő kézműves és gyáripar emlékei láthatók.
A kiállítás mottója: „Alföld porában, kisváros zajában” erre az arculatra, a mezővárosi és a kisvárosi lét kettősségére utal.
A jégkorból Monoron számos mamutlelet / Elephas primigenius/ került elő.
A mamutfog és mamutagyar töredéke a monori József Attila Gimnázium gyűjteményéből való.
A késői Árpád-korban Monor és Monorierdő területén valószínűleg 3-5 település állt. Monor ősén kívül a mai Monorierdő területén megtalálták Újfalu maradványait is. A fennmaradt adatok alapján arra lehet következtetni, hogy Újfalu - ahonnam ez a kő származik - régebbi település, mint Monor.
A régészeti feltárások alapján az Árpád-korban a telet ehhez hasonló veremházakban vészelték át. A 3x4 méter alapterületű veremház kicsi, sötét és füstös lakóhely volt, de falait és tetőszerkezetét olyan anyagokból lehetett megépíteni, amelyek bárhol kéznél voltak. A tetőszerkezetét két ágasfa tartotta, egyik sarkába kemencét építettek.
Készítette: Kovács Andrea, a József Attila Gimnázium tanulója.
A helyi lakosok egy része 1540 táján tért át református hitre.
Az úrvacsoraosztásnál használt úrasztali terítő a XVII. század második felében készült.
A Protocollum /Protocollum Ecclesiae Reformatae Monoriensis/ a református egyházra vonatkozó rendeleteket őrizte meg az 1750-es évtől kezdve.
Az úrvacsoraosztásnál használt kenyérosztó óntányér és ónkupa 1701-ből.
A visszatelepülők másik része újra létrehozta a római katolikus egyházközséget. Az egri káptalan 1764 körül téglaégetőt létesített, hogy téglából és kövekből készülhessenek az egyházi és földesúri épületek. A téglák bélyege VCA: Venerabile Capitulum Agriense.
Az 1783 és 1814 kozötti időszakból a római katolikus egyház levelezésének számos darabja megmaradt. 1783. november 16-án Kerepestarcsán kelt Ellenpacher György latin nyelvű, Monorra címzett elbocsátó levele.
A XIX. században Monoron még a fő gazdasági tevékenység a mezőgazdaság. Egyre inkább háttérbe szorul azonban az addig legjellemzőbb külterjes állattenyésztés.
Birkanyíró ollók, kisostor, marha- és báránykolompok a XIX. századból.
A XIX. században legfontosabb növényi termékek közé tartozott a kender, amelynek emlékét a Kenderesalja tájnevünk is megőrizte.
A kender feldolgozása, a szövés-fonás majd minden háztartásra jellemző volt.
A rokka 1880 körül, az orsótartó 1930-ban készült.
A Monor melletti Gomba falu úri családjainak egyike a Majtényi család, tőlük származik a XIX. századi pipa és pipatartó.
A múlt században és századunk első felében a legnagyobb számban cipész kisiparosok dolgoztak Monoron. A kiállításon bemutatott műhely Soproni József és Németh László hagyatékából származik.
A kiegyezés Monoron is kedvező alapot biztosított az ipar kialakulásához. Az 1880-tól az első világháborúig tartó időszakban épültek Monoron a helyi ipari üzemek és a kisipar is fellendült. Messze földön híres volt a Gál és a Kugel családok által művelt monori kékfestés. A kékfestőminták a Gál-féle műhelyből származnak.
A XVIII. században telepedtek meg a Monor környéki falvakban az evangélikus vallású szlovákok. A kisszámú monori evangélikusok kezdetben a péteri gyülekezethez tartoztak.
Ebből az időből származik az úrvacsorakehely és patena Bényéről.
A monori evangélikusok 1912-ben a péteri evangélikus egyház patrónusa alatt létrehozták a monori fiókegyházat.
A keresztelő kancsó a XX. század elejéről származik.
A múlt század végén a paraszti életmód még a legtöbb monori háztartásra jellemző volt, ezért még napjainkban is számos egykor használt cserépedény lelhető fel.
A fazék minden háztartás alapvető eszköze volt. A legnagyobb főzőfazekaktól kezdve a tárolásra szolgáló kisfazekakig nagy forma- és méretgazdagság jellemző rájuk. A köcsögök tej vagy aludttej tartására szolgáltak. A legnagyobb háztartási tárolóedények az olajtartó kőkorsók voltak. A napszámban dolgozóknak aratókorsókban vitték a vizet. Különlegesség a pálinkás könyvbutella. A famozsarakat fa- vagy fémtörővel használták.
A monori szőlőültetések kezdete 1446-tól az egri káptalan és a Maróthyak birtokcseréje óta feltételezhető. A monori bor messze földön hírnevet szerzett borászainknak.
A lisztharmat elleni védekezésre szolgált a kénporozó.
2000. május 30-án monori borászok létrehozták a Monor Környéki Strázsa Borrendet, melynek relikviái szintén itt láthatók.
A Monori Sport Egyesület 100 éves fennállásának tiszteletére
Rábai Gábor pékmester, Bársony Attila harci repülő- és hajómodellező, valamint a monori méhészek és mézeskalácsosok munkáiból
2004.
A kovács- és kádármesterség, valamint Csákvári Györgyné, természetes anyagokból készült dísztárgyai
2005.
„Az ácsmesterség szakócától a szekercéig” (Tóth Gábor kiállítása)
2007.
Fekete fáraók földjén címmel, Faragó Zsuzsanna régész szudáni ásatásaiból
A Popper Nyomda a monoriak életében a "születéstől a halálig" (Popper László-emlékkiállítás)
„Juhászok, betyárok, garabonciások” című könyv kiadása kapcsán könyvbemutató és kiállítás szervezése (Borzsák Endre-emlékkiállítás)
Az időszaki kiállítások a Városi Könyvtár épületébe költöztek.
Színvonalas időszaki kiállítások nyíltak:
- Popper család emlékkiállítása,
- Borzsák Endre-emlékkiállítás,
- Vetélkedő fotói, makettjei