Back to top

Adalékok az I. világháborúhoz - A stanjeli temetőben

Krizsán Györgyné „Magdika”

Adalékok az I. világháborúhoz

A stanjeli temetőben

 

         „Nagyapám az I. világháborúban esett el az olasz fronton San Martino-nál; s a stanjeli temetőben nyugszik. Holttányilvánítási igazolás van nálam, amit nagymamámtól örököltem, valamint egy tábori levél nagyapám írásával a frontról, s egy másik lap, amelyen a katona bajtársa értesíti nagymamámat a papa haláláról.

         Nagyapám 1915 márciusában vonult be, s még az év november 17-én meghalt, 39 éves volt. Családom apai ágon Jászberényből való. Nagymama mesélte, hogy a Hatvanból Jászberényen átvonuló katonai szerelvényt ott várták az asszonyok az állomáson, de az nem állt meg, csak integethettek neki. - Mamám akkor látta a papát utoljára. 42 évig volt özvegy, s mindig feketében járt. Van nekem egy régi fényképem, 1924-ből; Jászberényből pár asszony kiment a 10. évfordulóra Stanfeldbe, s az egyik készítette a felvételt, amit elhozott a mamámnak, megjelölve a sír helyét, ahol a papa fakeresztjét találta, rajta a nevével, s azt is mondta a mamának, hogy az adatai is rajta voltak. - Persze a fakeresztek ma már 100 év után rég elkorhadtak.

         A Nők Lapja c. újságban találtam képeket az isonzói környékről, miután az egy szervezett utazásról szólt. És ott megtaláltam azt a felvételt, ami nekem is megvolt. - Ezek után keresgéltünk könyvekben, interneten, stb., s elszántuk magunkat az utazásra. Mamámnak nem volt pénze annak idején, hogy elmenjen megkeresni a temetőt, sem a családomnak, mivel jött a háború, utána meg nem lehetett utazni sokáig.

Fiam és én mentünk el ősszel, megkeresni a temetőt. Ez a terület az Isonzótól keletre esik, pontosabban Szlovéniában, a fővárostól kb. 60-70 kilométerre nyugatra, nem messzi az olasz határhoz.

         A temető: kb. fél futballpályányi terület. Elmondás szerint kb. egyezren nyugosznak ott, főleg magyarok, kevés osztrák és pár zsidó sír is van. Ma már csak a kőkeresztek maradtak, a rengeteg fakereszt elkorhadt. Tisztelet a stanjelieknek, hogy kitakarítva van a temető, a fű levágva, egyéb az emlékmű elég kopott állapotú, fel kellene javítani. Vittem egy kis koszorút, nemzetiszínű szalaggal. Az én fényképem alapján betájolva, a legközelebbi kőkeresztre helyeztük megemlékezésül. Készítettünk felvételeket a mai helyzetről. Amikor kifelé jöttünk, oldalt találtunk egy útmutató táblát képekkel. Felfedeztünk egy felvételt 1915-17-ről. Azt is lefényképeztük, és meglepetésünkre nagyon jó lett a kép. 1915-17-ig temetkeztek ide főleg azokat, akik itt helyben haltak meg, mivel a temetőtől kb. 300 méterre van egy régi kővár és az a I. világháborúban hadikórház volt. A leírás szerint ide azokat temették, akik a kórházban haltak meg, mivel a sebesülteket idehozták, de az Isonzo mentén meghaltak közül is kerültek ide.

Felmentünk a várba. 1500 körül épült, gróf von Görtz építtette. Lovagvár lehetett, körülbástyázva, kőkerítéssel. Most egy étterem és egy galéria működik az egyik felében. Megengedték, hogy körbejárjuk.

         Találtunk egy jó nagy termet, hosszú és üres betonozott hodályt. Valószínű, ez volt a kórház, ezt rendezték be a sebesültek gyógyítására. Gondolom, itt halhatott meg a nagyapám, és temették el a stanjeli temetőbe.

         Egy másik útmutató könyvben olvastam, hogy az emlékművet már 1915-ben kezdték építeni, mégpedig az életben maradt magyar katonák gyűjtéséből.

A képen világosan látszik, hogy katonák dolgoznak a temetőben. A bejárati két oszlopon pedig felírva 1915 – ill. 1917 – Most már csak a két bejárati oszlop van meg, a kerítés hiányzik.”

Nagypapa és nagymama képe (1915)

Holttá nyilvánítási végzés (Kovács Pál - Jászberény)

A temető 1915-1917-ig kb. ezer katona holttestét fogadta be. Az emlékműre a bajtársak gyűjtöttek pénzt.

Amint látható, katonák tevékenykednek a sírok körül.

A stanjeli temető – 1924. E fénykép alapján indultam el megkeresni a temetőt.

A kék kereszt jelzés a nagypapa sírját jelöli.

A stanjeli temető képe a Nők Lapjában (2015)

A temető mai képe a bejárattól nézve (2016)

Szintén a temető, ma már csak ennyi kőkereszt maradt, hiszen a többi fakereszt volt és száz év után elkorhadtak.

A kis koszorút a jelzéstől legközelebbi kőkeresztre helyeztem el. Tisztelet a stanjelieknek a temető rendben tartásáért!

Elgondolkoztam a temetőben állva

Az 1500-as években épült lovagvár, amelyben az I. világháborúban korház működött

A vár belső épületének helyreállított része

Jobbra látható a vasútállomás

Az előadás a könyvtárban