Back to top

Gólya Ibolya

Az elmúlt évtizedekben a magyar tájra is sokáig oly jellemző madár, mint a fehér gólya, már egyre kevesebb számban fészkel a településeink környékén, ezért egyre nagyobb jelentősége van minden egyednek, fészeknek, és főleg a szaporulatnak. Korábban Monoron és környékén több gólyafészket is lehetett látni, de napjainkra tudomásom szerint csak ez az egy, a Szélmalom utca elején lévő a lakott. A nagyméretű fészek egy mintegy 20 m magas, használaton kívüli, egykori postai létesítmény kazánházának kéményén található, mely már több mint egy évtizedeegy-egy év megszakítássalfolyamatos használatban van. Az itt költő madarak általában március közepétől, végétől augusztus második feléig tartózkodtak itt. Volt olyan év, amikor nem akadt lakója, és volt olyan is, mint a 2013-as, amikor csak egy madár szomorkodott, pár nélkül, a kémény tetején. A tavalyi év kimagasló szaporulatot hozott. Öt fióka nevelkedett fel, de sajnos a kirepülésük után már csak négyet lehetett látni. A gólyák hosszú vándorlása a csoportokba rendeződéssel kezdődik augusztus második felében. A mi gólyáink tavaly augusztus 17-én hagyták el a fészküket, és indultak el a tízezer kilométernél is hosszabb repülőútjukra – a Földközi tenger partvidékét követve a távoli Afrika belsejébe.

2015. március 20. után egy több gólyából álló csapat repült át a településünk felett, és abból két madár elkezdett körözni, majd le is szálltak a kémény tetejére. Az első érkező, nem tudni, hogy a tavaly itt költő, vagy egy idegen volt-e, megszemlélte a fészket, és úgy látszott, hogy tetszett is neki. A később leszállót azonban ellenségesen fogadta. Nem engedte neki, hogy ott maradjon, így az többszöri próbálkozás után rövidesen el is repült. Az egyedül maradó gólya igazgatta, javítgatta a fészket, melyen alig több mint két hét múlva már újra két madarat lehetett látni. Az április 12-én készült fotókon, a fészken ülő páron kívül egy hamarosan eltűnő tojás is látható az ágak között fennakadva. Gólyáink a környék kertjeit és a 4-es út másik felét is, de jobbára a távolabbi réteket, szántóföldeket, vizes élőhelyeket keresték fel élelemért.

A gólyapár az áprilisi nász után – mint leendő szülőkszorgalmasan ült a fészken. Több mint egy hónap elteltével, május 23-án egy már elég nagynak látszó fiókának a feje tűnt fel a fészken álldogáló szülőik lábai között és rövidesen még kettőt lehetett felfedezni. A szülők felváltva, szorgalmasan hordják az élelmet még közel két hónapig, a fióka kirepüléséig. Remélhetőleg erős madarakká fognak felcseperedni, mert nagy út vár rájuk.

A már régóta használatba lévő fészek bizonyára tekintélyes tömegű lehet, bár évekkel ezelőtt az esőknek és az erős szeleknek köszönhetően majdnem teljesen megsemmisült. Nem tudni, hogy az egyre nehezebbé váló fészket meddig tudja tartani a több évtizedes, egyre rozsdásabb, gyengülő vasszerkezet. Tenni kellene érte valamit, hogy az a következő években is biztosíthassa gólyáink szaporodását. Azért pedig, hogy ne csak az arra járók, hanem szélesebb réteg is láthassa mindennapi életüket, a mai kor vívmányát, az internetet kellene segítségül hívni, melyre példák is akadnak. Egy webkamerán keresztül pl. érdeklődők ezrei figyelhetnék meg – a monori helytörténetben már sajnálatosan egyedülállóaz érdekességgé avanzsálódott gólyafészket és az abban zajló életet.

 

Zainkó Géza

 

Fotóalbum